Hevesi Mihály írásából, mely a _A Bees Help Fight Viruses c. könyv és a M Abdulrhman, Et Al, “Effects Of Honey, Sucrose And Glucose On Blood Glucose And C-Peptide In Patients With Type 1 Diabetes Mellitus.” Complement Ther Clin Pract 2013 Feb; 19(1): 15-9 alapján készült

Ha (kis) mértékkel fogyasztjuk, természetesen a finomított cukor sem egészségtelen. A mézben lévő cukrok azonban érdekes módon másként szívódnak fel a szervezetünkben, mint a finomított cukrok.

A méz háromféle szénhidrátot tartalmaz, egyszerű cukrokat (monoszacharidokat), kettős cukrokat (diszacharidokat) és úgynevezett poliszacharidokat vagyis összetett „cukrokat” – az utóbbit nem tekintjük cukroknak.

A finomított fehér cukorban és a mézben tulajdonképpen egyetlen közös cukorféle van, nevezetesen a szacharóz. Míg a finomított cukor szinte 100%-ban szacharózból áll, addig a méznek pusztán 0,5-5%-a szacharóz.

A szacharóz egy összetett két komponensű cukorféle és csak akkor tudja felvenni a szervezetünk, ha az „elemeire” bomlik, glükózra és fruktózra. Ez a lebomlási folyamat a vékonybélben történik meg. A mézben már eleve lebontották nekünk a méhek a szacharózt erre a két cukorra, vagyis szőlőcukorra és gyümölcscukorra, és mihelyt a méz a szervezetünkbe jut, máris képesek vagyunk „energiává” alakítani. Ezekből az egyszerű  cukrokból áll a méz mintegy 70%-a.

Érdekes módon a méz nem okoz akkora inzulin terhelést a szervezetünkben, mint a különálló glükóz és fruktóz. Erre nem nagyon találnak választ a kutatók és azt feltételezik, hogy a mézben lévő számtalan más nagyjából mintegy 180 összetevőnek (enzímnek, anitoxidánsnak, ásványi elemnek, vitaminoknak stb.) köszönhető ez, bár ezek csekély mértékben fordulnak elő a mézben.