2010-ben robbant ki a “mézbotrány” amikor is átfogó élelmiszerbiztonsági ellenőrzéseknek köszönhetően számos- a kereskedelemben mézként árult termékről derült ki, hogy nem felelnek meg  a vonatkozó magyar előírásoknak.

E mellett idegen és bizonytalan eredetű- és kevert „mézek” is megjelentek, elsősorban a nagytételben szállító vállalkozások és nagy forgalmat bonyolító üzletláncok  voltak érintettek.

Természetesen nem egyedi magyar jelenségről van szó, hiszen hazánk jelentős mézexportőr – és mint kiderült a magyar mézet a gyengébb minőségű „méz”-ek feljavítására is használják.

A hamisított, szinte teljes mértékben import, főképp a távol-keletről behozott méz térnyerése az EU belső piacán komoly probléma. A Közös Európai Kutatóközpont ellenőrzésein az EU külső határain és importőröknél vett minták 20 százaléka ( 2017 ) hamisított méz volt. Egészségügyi szempontból kifejezetten aggályos, hogy ezek a méz-előállítók a mézet gyantaszűrik, az ilyen „méznek” nevezett szirupban nincsenek biológiailag értékes anyagok. Ezeket az egyébként ismeretlen eredetű „mézeket” sokszor jó minőségű európai mézzel keverik és „EU-s és EU-n kívüli országokból származó mézek keveréke” jelöléssel látják el, melyek akár az egészségünkre is veszélyt jelenthetnek .

Ez ellen közösen próbál fellépni a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME). A magyar EU-s képviselet egyik nagy eredménye a magyar Erdős Norbert jelentéstevő által benyújtott- és az Európai Parlament által 2018-ban elfogadott mézjelentés.

Ezek után felmerül a kérdés: Hogyan kerülhetjük el a hamis mézeket?